OROSZVILAG.HU


A grúz borok exportja

Címlap » Elemzések, interjúk
  |  2010-02-19 16:05:56  |  
Mezei Bálint

A grúz borok exportja

Tbiliszi esete a világpiaccal

A grúz borok exportja

Az elmúlt két évet tekintve komoly változások történtek az egyik legfontosabb és legismertebb grúz kiviteli termék, a bor kereskedelmét illetően. 2008-ban – a kezdődő világgazdasági válság, de javarészt a grúz-orosz konfliktus együttes hatására – jelentősen visszaesett a kereslet Tbiliszi nemzetközileg is elismert élelmiszeripari terméke iránt. Mégis, a keresletcsökkenés ellenére, a kiviteli célországok száma nőtt, így földrajzi értelmemben piacbővülésről beszélhettünk. A problémakör alaposabb vizsgálatához érdemes egy pillantást vetünk a vonatkozó adatokra.

A grúz borok exportja

 

2009 első negyedévében Szakartvelo „vörös/fehér aranya” iránti kereslet 28,6%-os visszaesést mutatott az előző év megfelelő időszakához képest. Ez számokban kifejezve 1,566 millió üveg külföldre eladott bort jelent a 2008-as gazdasági évet jellemző 2,18 milliós produktummal szemben. A grúz Mezőgazdasági Minisztérium 2009-es jelentése szerint továbbra is Ukrajna állt a grúz borok felvevőpiacainak élén, az összes export 36,7%-ával. Az ukrán piac csökkenése súlyos következményekkel járt, hiszen 2008-hoz képest 2009 első három hónapjában az eladások 57%-os visszaesést mutattak. A regiszterek alapján 1,347 millióhoz képest mindössze 572 ezer palack tartalma gurult le az ukrán torkokon.  Kijev előkelő pozícióját 2009 teljes évét vizsgálva is megőrizte, igaz újabb visszaeséssel, így az összes grúz borkivitelnek már csak 32%-a érkezett meg Odessza illetve Ilicsivszk kikötőibe. A 2009-es év jelentőségét mégis, a sok negatívum mellett, a grúz borok expanziója jellemezte, az exportcsökkenéssel járó nyilvánvaló bevételkiesés ellenére is. A nemes nedűk első alkalommal jutottak el többek között Svédországba, Kínába vagy éppen a szovjet korszak után ismét Kirgizisztánba, jelentősnek mondható: 40, 37 valamint 39 ezer üvegre rúgó területi eladások mellett. 2009-ben a korábbi éveket jellemző 20-22 célország száma 33-ra emelkedett. A Szovjetunió tagköztársaságaként Grúzia legfontosabb kiviteli cikkének az ország egyik védjegyeként ismert bor számított. A legutóbbi időszak sajnálatos gazdasági illetve katonapolitikai eseményei hatására Tbiliszi folyékony aranya a mindenkori exportot leíró top tízes listáról is lekerült. Az idén februárban nyilvánosságra hozott külkereskedelmi adatok némi reményt adhatnak a fellendülésben bízók számára, hiszen az elmúlt és lezárt gazdasági év vonatozó számadatai növekedést mutattak 2008-hoz viszonyítva. A legkeresettebbnek a félédes vörös Kindzmarauli valamint a száraz fehér Zinandali bizonyultak. 

A grúz borok exportja

 A grúz borkínálat jellemzői

A legkedveltebb grúz alkoholos italok listáját a borok vezetik, de szoros egymásutánban következnek a különféle likőrök, konyakok és természetesen az itt is közkedvelt vodka. A grúziai borászatok kínáltában többnyire a száraz, félszáraz és a félédes változatok dominálnak. Fontos szerep jut a habzóboroknak (a pezsgőhöz hasonló, azt utánzó ital, amelyben mesterségesen elnyeletett ásványi szénsav van) valamint a sokféle ízesített, fűszerezett „hegyi leveknek”, a vermutoknak. A félszáraz borok adják az iparági termelés 65%-át, míg a fennmaradó részt túlnyomórészt a száraz fajták alkotják. A legfrissebb kimutatások szerint 35 exportra termelő pincészetet tartanak nyílván, melyek több, mint harminc ország polcaira juttatják el termékeiket. A tbiliszi székhelyű, fentiekben már hivatkozott, Mezőgazdasági Minisztérium információi szerint 218 bejegyzett borászat alkotja e fontos iparágat, de ezek alig 70%-a folytat mezőgazdasági, bortermelői tevékenységet. (Azaz ténylegesen működik.) A legnagyobb cégek lajstromán az alábbi neveket olvashatjuk: Teliani Valley, Tbilghvino, Tbilisi Wine Cellar, Telavi Wine Cellar, Georgian Wine and Beverage Company, Taro, Vaziani, Shumi, Khareba, Kindzmarauli és TbilVazi. Többségük korszerű technológiával és nagyon modern felszereltséggel rendelkezik. Termékeik túlnyomó részét a külföldi piacokon terítik. Az exportorientált tevékenység az egész iparágat jellemzi, hiszen a grúz bortermelés 90%-a kivitelre kerül. 

A grúz borok exportja

Az orosz embargó következményei

2005-ben a Kaukázus lejtőinek pincészetei 78%-ban az óriási orosz piacra termeltek. A boroshordók tartalmának mindössze 15%-a jutott el a volt szovjet tagállamok területére, míg alig 3%-a az Egyesült Államokba és az Európai Unió országaiba. Miután az orosz kormányzat a két ország közti politikai konfliktus hatására, de formailag a grúz borok minőségi hiányosságaira hivatkozva, bezárta a kapukat a tbiliszi export előtt, a kivitel drámaian visszaesett. 2007-ben a borexport összértéke a korábbi 41 millió amerikai dollárról 29 millióra zuhant. Az orosz embargó elkövetkező éveiben a grúz borászatok alternatív felvevőpiacok után néztek italaik számára, így termékek nagyobb mennyiségben jelentek meg a szovjet utódállamokban, elsősorban Ukrajnában, de célba vették Európát is, mindenekelőtt Lengyelországot. Ahogy az sejthető volt, a grúz borok kirajzása nem semlegesítette az orosz fogyasztók elvesztése okozta óriási bevételkiesést. A hivatalos statisztikák szerint 2007-ben a külföldön értékesített grúz borok a 2005-ös év eladott mennyiségének mindössze 36%-át tették ki. Moszkva hatályos korlátozó intézkedései óta a grúz borok 76%-a  posztszovjet államokban talál vevőre, 16%-a Európába kerül, míg az Egyesült Államokba irányuló kivitel elérte az 5%-os küszöböt. Ukrajna, Kazahsztán és Belarusz lettek a grúz pincészetek legfontosabb célországai, miközben Lengyelország és Lettország a későbbi európai uniós terjeszkedés hídfőivé váltak. 

 

A grúz borok exportja

A grúz borok lehetőségei a világpiacon

A nemzetközi bortermelés éllovasai Franciaország (a világtermelés 18,2%-át tudhatja magáénak, nagyjából évi 52 millió hektoliterre rúgó termeléssel) és Olaszország (17,6%-ot jelentő 50 és fél millió hektoliterrel), őket követi Spanyolország (12,6%, 34,8 millió hl) valamint az Egyesült Államok (10,6%, 28,7 millió hl). A nagyokkal szemben Grúzia mindössze évi egymillió hektoliteres termeléssel büszkélkedhet, a bor-világpiac tortájából csupán 0,3%-ot vágva ki magának. A kiváló földrajzi adottságok és a több évszázadra (majd’ egy évezredre) visszanyúló borászati hagyományok ellenére meglehetősen gyenge előállítási és kiviteli mutatók legfőbb okaként a modern szaktudás hiányát szokás felemlegetni. A világ jószerivel elhaladt a grúz pincészetek mellett, és utóbbiak súlyosan megszenvedik a legmodernebb technológiák, marketingmódszerek és általában a nemzetközi mércével mérve is felkészült szakemberek egyre nyomasztóbb hiányát. Kakha Bendukidze, a gazdasági reformokért felelős volt államminiszter a grúz borok magas előállítási költségeit nevezte meg a magas várakozásoktól elmaradó külkereskedelmi teljesítmény legfőbb okaként. „Az exportnak kiváltképp gazdaságosnak kell lennie – magyarázta Bendukidze -, hiszen a mi kivitelre előállított boraink jóval drágábbak például a spanyol vetélytársaknál. Sajnos mi nem tudjuk, hogyan kell olcsó(n) bort termelni.” Véleménye szerint a közeljövőben „néhány pincészet talán megmarad a drága borok előállítása mellett, de a többség inkább az elérhetőbb, fogyasztóbarátabb árkategóriájú italok felé fordul. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy Grúziában több érv szól az olcsó termelés ellen, a kézi feldolgozás magas aránya lehet az egyik legfontosabb mind közül.”  A kaukázusi borvidékeket kiválóan ismerők egybehangzó véleménye szerint a terület borai jó eséllyel vethetik meg lábukat az új belépőkkel szemben mindig magas elvárásokat támasztó világpiacon is, igaz ehhez kiváló reklámozási és egyéb promóciós módszerek sürgős (és sikeres) adaptálására lenne szükség, mivel a nemzetközi porondon javarészt ismeretlen terméket kéne felfuttatni.

A grúz borok exportja

 

A jelen gazdasági lehetőségeket döntően befolyásoló, és a fentiekben már sokat hivatkozott világpiacot alaposan beszűkítő válság hatásait ismerve, az iparág nemzetközi szaktekintélyei meglepetten tapasztalták, hogy Tbiliszi semmiféle krízis elleni taktikával nem rendelkezik, olyat korábban nem dolgozott ki.  A Teliani Valley PR menedzsereként dolgozó Natia Cholokashvili állítása szerint cégük a régi módszerek mentén, a korábbi időszakot jellemző piaci körülmények között működik. „A Teliani Valley termékei sok európai országba eljutnak, de természetesen továbbra is keressük az új piacokat, felmérjük külföldi lehetőségeinket. Legnagyobb esélyünknek manapság Németország, a német fogyasztók kínálkoznak.” Cholokashvili kiemelte, hogy jelenleg is dolgoznak egy, a jelen válság idején alkalmazandó kereskedelmi stratégián: „ (…) nem tervezzük az Európába szánt boraink más országokban, az eredeti terveinktől eltérő piacokon való értékesítését, ahogy áraink csökkentésén, mérséklésén sem gondolkodunk.” Velük szöges ellentétben, az elsőszámú grúz exportőrként számon tartott Telavi Wine Cellar  árlistája átírásán gondolkodik. Tengiz Javakhishvili cégvezető a tervezetthez képest jelentős bevételkieséssel számol. A korábban célként megfogalmazott 2 millió palackkal szemben, már az évi 1,3 milliós értékesítést is jó eredménynek tartanák. A Telavi Wine húsz országba juttatja el borait, melyek közül kiemelkedik Ukrajna (30%) illetve a balti államok (30%).      

Forrás: Georgian Business Week

Cimkék: Grúzia, grúz, bor, világpiac, embargó, export
Országok: Grúzia
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat