OROSZVILAG.HU


Csalódás a "Csalóka napfény 2"

Címlap » Kultúra, programok
  |  2010-04-26 09:35:50  |  
Gyóni Gábor

Csalódás a "Csalóka napfény 2"

Nyikita Mihalkov az állami ideológia kiszolgálójává vált?

Csalódás a "Csalóka napfény 2"

 

Nem fogadta kedvezően a kritika Nyikita Mihalkov új filmjét, a „Csalóka napfény 2” első részét (Utomljonnie szolncem 2 - Predsztojanyie). Az eddigi megszólalások csalódottságuknak adtak hangot, s azt sem lehet mondhatni, hogy a nézők tódulnának az 1994-ben készült, fényes nemzetközi sikert arató „Csalóka napfény” folytatására, a beszámolók szerint a vetítések félházzal zajlanak. Az alábbiakban Jekatyerina Barabas Nyezaviszimaja Gazetában megjelent kritikáját ismertetjük.

 

A második világháborúban játszódó háromórás film során a nézők leginkább emberi húst és pravoszláv szimbólumokat láthatnak – írja Barabas, aki számos következetlenségre hívja fel a figyelmet az első részhez képest.

1943-ban járunk, Sztálin kerestetni kezdi régi ismerősét, Kotov tábornokot, akit az első film végén a történet szerint kivégeztek. A film egyik főszereplője, Nadja, Kotov lánya, aki alig 6-7 év alatt (az első rész 1936-37-ben játszódik) kisiskolásból érett nővé változott, de felbukkan Mitya Arszentyev NKDV tiszt is, aki az első film végén öngyilkosságot követett el.

Kotov – akit ezúttal is Nyikita Mihalkov alakít - egy lágerben sínylődik, majd egy büntetőzászlóaljba kerül. Kotov hősiesen viseli helyzetét és eszébe sem jut kényelmesebb pozíciót kérni magának, miközben a film részletesen mutatja a háború brutalitását: kegyetlen, véres jelenetek sokaságát láthatja a néző, melyek szenvedő áldozatai minden esetben – egy kivétellel – a szovjet katonák. A háború hátterét érezhetően komputeres grafikával megrajzolt, félig lerombolt házak alkotják.

A „Csalóka napfény 2” dramaturgiája ezúttal mintha kevésbé sikerült volna, mintha nem is lenne a filmnek vonalvezetése, szüzséje, miközben tele van már-már abszurdnak tetsző, értelmetlennek tűnő jelenetekkel (cigánylány tánca szülei lemészárolt holtteste mellett; a széttrancsírozott testű kapitány monológja Sztálinhoz halála előtt; a szétégett testű tankvezető tréfái).

„Ma más korban élünk. Változik a frazeológia, de nem változik a lényeg. A hamisítás, ahogy egykor volt, most is megvan.” Csak ezúttal a szimbólumrendszer más: pravoszláv. Erre utal Nadja csodálatos megmenekülése miután egy láb nélküli pap megkeresztelte a nyílt tengeren, vagy a pravoszláv templomra hulló bomba csodálatos, minden fizikai törvénynek ellentmondó jelenete.

„De a gond nem is ebben van. Végül is mi dolgunk van egy olyan rendezővel, aki rossz filmet forgatott? Viszont azt nagyon szeretnénk, ha elmagyaráznák: egy ilyen mozit miért dicsőítenek a Kremlben? Ki és miért akarja ránk erőltetni ezt a katasztrofális dicshimnuszt? Na jó, „nagy mozi a nagy háborúról” – Isten neki, pénz is van – nevezd ki magad Pál apostolnak, ha nem félsz nevetségessé válni. Ám amikor egy rendező, aki ilyen filmet forgat, a mozi és a filmfinanszírozás apostolává kíván válni, ez egyet jelent: országunkban nem a művészetre, nem az igazságra van igény, hanem különféle udvarközeli alkotókra, akik az állami ideológia támogatásában vesznek részt. Ebben a mocsárban már voltunk egyszer. Hát akkor, most még egyszer megmerülünk benne. Az állam dicsősége nem ismer kegyelmet.”- írja Jekatyerina Barabas.

 

(Jekatyerina Barabas: Mi russzkije, sz nami – Vogue; Nyezaviszimaja Gazeta)

 

 

Cimkék: Csalóka napfény 2
Országok: Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat