OROSZVILAG.HU


Putyin az orosz külpolitikai stratégiáról

Címlap » Hírek » A posztszovjet térség és a világ
  |  2012-02-27 13:37:40  |  
Gyóni Gábor

Putyin az orosz külpolitikai stratégiáról

Moszkva határozottabban fog fellépni a balti jogtiprások miatt

Putyin az orosz külpolitikai stratégiáról

Vlagyimir Putyin szokásos hétfői kampánycikkében, amely ezúttal a Moszkovszkije Novosztyi c. lapban jelent meg,  az orosz külpolitika előtt álló kihívásokról értekezett.
Az elnökválasztások favoritja szerint Oroszország nyitott kíván lenni a világ felé, és nem fog külpolitikailag izolálódni. Oroszország azonban saját nemzeti érdekeinek megfelelő politikát kíván folytatni, hiszen csak akkor számolnak vele, „amikor erős és biztosan áll a lábain.” Az orosz külpolitika gondolkodás stratégiai és nem konjunkturális jellegű lesz – ígéri Putyin. Oroszország célja a globális biztonsághoz való hozzájárulás, az atomfegyverek terjedése, a lokális konfliktusok fellobbanása, terrorizmus, kábítószerkereskedelem elleni küzdelem.
Putyin szerint a nemzetközi politikában elfogadhatatlan az erő egyoldalú alkalmazása, a nemzetközi jog megkerülése. Márpedig az USA és a NATO éppen így, a blokkbéli gondolkodás sztereotípiáira támaszkodva folytatja külpolitikáját. Ennek elemei: a NATO bővítésének terve, új katonai infrastruktúra telepítése Európába, közvetlenül az orosz határok mentén. Mindez, továbbá azok a katonai konfliktusok, melyek során a Nyugat humanitárius jelszavakkal legitimálja cselekedetit, aláássák a bizalmat. Senkinek nincs joga arra, hogy az ENSZ határozatait a saját szempontjai szerint értékelje – utal az orosz politikus kimondatlanul is a 2011-es Líbia elleni nyugati agresszióra. Ezzel szemben „Oroszország mindig a nevén fogja nevezni a dolgokat és nyíltan fog cselekedni.” –írja Putyin.
Az „arab tavasz” eseményeit kezdetben szimpátiával figyelte az oroszországi közvélemény, azonban később kiderült, hogy az újonnan hatalomra kerülő erők elődeiknél is agresszívabbak. Egész sor állam humanitárius lózungok mögé csomagolva a légierő támogatásával szállt szembe a líbiai rezsimmel. „Ennek csúcspontja – a M. Kadhafival való leszámolás nem is középkori, hanem inkább őskorra emlékeztető jelenete.”
Megengedhetetlen, hogy a „líbiai forgatókönyv” megismétlődjön Szíriában. A nemzetközi közösség feladata, hogy a Szírián belüli békéhez járuljon hozzá – külföldi beavatkozás nélkül. Oroszország és Kína ennek jegyében utasították el az ENSZ BT-ben a Szíriára vonatkozó határozattervet.
Moszkva számára az sem közömbös, hogy azokban az országokban, melyek átestek az „arab tavasz” eseményein, az orosz társaságok elveszítik évtizedek óta birtokolt pozícióikat, már meglévő megrendeléseket mondanak le az új vezetők. Mindez felveti a kérdést, hogy az arab tavasz mögött álló erőket valójában nem az emberi jogok érdeklik, hanem gazdasági szempontok vezérlik.
Az arab tavasz arra vonatkozóan is leckét jelent, hogy kívülről, erőszakkal meghonosítani demokratikus modelleket, kudarca ítéltetett próbálkozás, és a várttal éppen ellentétes eredményeket produkál.
Irán ügyében szintén a békés megoldásra van szükség. Moszkva számára elfogadhatatlan Észak-Korea atomhatalmi státusza. Ami Afganisztánt illeti, megállapítható, hogy a NATO nem oldotta meg a maga elé kitűzött feladatot. Miközben az amerikaiak arra készülnek, hogy kivonuljanak Afganisztánból, a szomszédos országokban katonai bázisokat akarnak létrehozni, ami viszont ellentétes az orosz érdekekkel (Putyin itt feltételezhetően elsősorban a posztszovjet Közép-Ázsiára gondolt). Afganisztán „közeli szomszédunk” (valójában Oroszország és Afganisztán közvetlenül nem szomszédosak egymással), s az afganisztáni helyzet mára Oroszország számára is veszélyessé vált a növekvő afganisztáni kábítószertermelés miatt.
Putyin a cikkében arra is felhívja a figyelmet, hogy az utóbbi időben jelentősen megnőtt Kína, és a csendes-óceáni térség szerepe. A kínai növekedés viszont nem fenyegetés, hanem kihívás a nyugati világ számára. Putyin szerint nincs nyoma annak, hogy Kína globális dominanciára törne. Oroszország és Kína minden vitás kérdést elrendezett maga között, és a kínai-orosz együttműködésben jelentős perspektívák rejlenek. Oroszországnak szüksége van egy virágzó és stabil Kínára és ez fordítva is igaz. A másik ázsiai gigásszal, Indiával hagyományosan jó kapcsolatokat ápol Oroszország.
Ami Európát illeti, Oroszország Európa elidegeníthetetlen része. Oroszország célja az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig terjedő egységes gazdasági és humán övezet kialakítása. Oroszország érdeke, mivel legfőbb kereskedelmi partneréről van szó, az erős és stabil Európai Unió. Meg kell teremteni egy egységes európai energetikai intézményrendszert. Oroszország ugyanakkor nem jó szemmel nézi azokat az európai törekvéseket, melyek ki akarják szorítani az orosz energetikai cégeket a kontinensről.
Az amerikai-orosz kapcsolatok most éppen nem a legjobb napjaikat élik, amiért Putyin írásában főként az amerikaiakat okolja: szerinte ma is jellemző az oroszokat érintő amerikai gondolkodásra egyfajta előítéletesség, fóbia. Az amerikai rakétatelepítési tervek szintén nem a kétoldalú együttműködés irányába mutatnak.
A jövendő orosz külpolitika elválaszthatatlan része a gazdasági diplomácia, aminek új lendületet adhat Oroszország csatlakozása a WTO-hoz. Moszkva a jövőben aktívabban fog fellépni az észtországi lettországi jogsértések miatt. A „nem állampolgárok” helyzetével nem lehet kibékülni Putyin szerint. „De hogyan is lehetne megbékülni azzal, hogy minden hatodik lettországi és minden tizenharmadik észtországi lakos „nem állampolgár”, akiket megfosztottak alapvető politikai, választói, szociális-gazdasági jogaiktól, attól, hogy szabadon használhassák az orosz nyelvet.” A napokban folyt lettországi népszavazáson az orosz nyelv helyzetéről például nem vehetett részt 300 ezer jogfosztott lettországi oroszajkú ember. A nemzetközi jogvédő szervezeteknek azonban egy szavuk sincs a kialakult helyzetről.
 
 
Cimkék: Oroszország, Putyin, külpolitika
Országok: Észtország Lettország Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat