OROSZVILAG.HU


"Nekik köszönhetően élünk"

Címlap » Történelem
  |  2014-05-14 15:06:18  |  
Seszták Sándor

"Nekik köszönhetően élünk"

Egy kép és ami mögötte van

 "Nekik köszönhetően élünk"

Ez a fénykép gyakran jelenik meg a világhálón. Mindig megjegyzés nélkül, és mindig kimondhatatlan érzelmeket okoz. Ha egyszer meglátod ezt a képet, soha nem fogod elfelejteni.

Úgy döntöttünk, hogy utánajárunk annak, hogy ki ez a hős veterán, aki mindennek ellenére mosolyog...

A neve Anatolij Leopoldovics Golimbijevszkij. Az „Élénk” nevű romboló vezetője, a Сemesszi öböl-beli első harc egyetlen túlélője Novorosszijszk közelében...

Anatolij Golimbijevszkij tengerész a Malaja Zemlján kikötött tengerészgyalogosok első csapatába tartozott. A csatatéren találtak rá az élet jelei nélkül, kezein és a lábain sérülésekkel. A Tbiliszi kórházban a bátor tengerészt megmentették viszont a lábát nem tudták megőrizni. De ez a tengerész akkora életkedvet sugárzott magából, hogy képes volt meghódítani, és feleségül venni a grúz Mirca főnővért... Lányától, Tamarától unokája született, bevárta Anatolij Leopoldovics a dédunokát is...

…Miszhako. A sokat szenvedett Malaja Zemlja. Novorosszijszk közelében Anatolij Golimbijevszkij hadba lépett. A forró golyózáportól felhevült géppuskával, szakadt tyelnyáskában (kék-fehér csíkos katonai ruha), dühösen rohant előre. Csak előre. Szembe az ellenséggel... Elbotlott a lőállásban. Felugrott és ismét elesett. Bosszúsan tapogatta meg a térdét, az vértől volt ragacsos. Fogát összeszorítva kúszott előre, ahova a többiek rohantak.

Golimbijevskij hamarosan eljutott egy ellenséges bunkerhez, amelyet tizenhárom sebesült tengerészgyalogos foglalt el és két napig velük együtt védte azt. Harmadnap, a másik lábán is megsérülve, egyedül elkúszott egy géppuskafészekhez. Egy ellenséges golyó a jobb kezén találta el. Ezután visszatért a társaihoz. Már csupán négyük maradt életben. Csak az elviselhetetlen fegyverropogás, szomjúság, éhség hetedik napján vette fel egy motorcsónak. A gelendzsiki kórházban a vizsgálat után az orvos azt mondta:

  • Mionekrózis történt. Csak a láb amputációja jöhet számba... Beleegyezik?

  • Élni akarok! – felelte Golimbijevszkij.

... Anatolij Golimbijevszkij 80 évet élt, átadva környezetének életkedvét. „Arany kezeinek” a Mérésügyi Intézetben vette hasznát, ahol egész életében dolgozott, mint vezető mérnök és több ezer gépet, készüléket és berendezési tárgyat gyártott. A városban autóval közlekedett és a telkére is autóval ment, amit kézi vezérlésre szerelt át.

  • Büszke vagyok arra - mondta -, hogy tengerészként szolgáltam. Hiszek a mi Haditengerészetünk legyőzhetetlen erejében, hatalmában és haladásában... Hiszek a mi zászlónk rendíthetetlenségében a - a tengeri hatalom, a tengeri gárda zászlójáéban...

P.S. Ezt a képet, amelyen a Nahimovi Haditengerészeti Főiskola kadétjai, élükön egy tiszttel tisztelegnek Golimbijevszkij veterán előtt, 1989-ben, a leningrádi rakparton készítette Ivan Kurtov fotós.

 

politikus.ru

Cimkék: Golimbijevszkij,
Országok: Grúzia Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat