OROSZVILAG.HU


A Nazarbajev-rezsim kialakulása

Címlap » Történelem
  |  2014-06-08 10:30:03  |  
Oroszvilag.hu

A Nazarbajev-rezsim kialakulása

Hatalom és ellenzék Kazahsztánban 

 A Nazarbajev-rezsim kialakulása

Türkmenisztán után a kazahsztáni ellenzék történetét, a Nazarbajev-rezsim kialakulását tekintette át Mihail Kalisovszkij.

A kazahsztáni autoriter rezsim előnyösen különbözik a türkmenisztánitól és üzbegisztánitól. Hivatalosan több tucat párt, köztük több ellenzéki párt is létezik, korlátozott mértékben, de azért van nem hatalompárti sajtó.

Ettől azonban még Kazahsztán egy „családi és korrupt diktatúra”, mely a politikai intézmények imitációjával az elitnek kedvező stabilitást tudott elérni.

A kazahsztáni ellenzék története 1986 decemberére nyúlik vissza. Ekkor Alma-Atában kazah nemzeti érzelmű fiatalok tiltakoztak, a városban zavargások törtek ki (Zseltokszan), miután a kazah kommunista párt élére egy orosz nemzetiségű főtitkárt akartak kinevezni.

A peresztrojka korai szakaszában a kazahsztáni ellenzék természetvédő álarcot öltött. 1987 elején kezdtek szerveződni a köztársaságban a nem hivatalos környezetvédő csoportok (főleg oroszajkú értelmiségi közegből), melyek a szemipalatyinszki szovjet „atombázis” környezetromboló hatására, vagy az Aral tragédiájára hívták fel a figyelmet. A környezetvédő csoportok működését közvetett módon támogatta a kazah kommunista párt vezetése is, mint később ezt beismerte Nurszultan Nazarbajev.

1988-ban Kazahsztánban is megalakult a Memorial jogvédő szervezet helyi csoportja, humán értelmiségiek létrehozták az Akikat („Igazság”) Klubot. Ezen szervezetek célja a múlt tabutémáinak feltárása volt. De míg a Memorial tagjai főleg oroszok voltak, az Akikat támogatói elsősorban kazahokból verbuválódtak.

1990. március 14-én megváltoztatták a Szovjetunió alkotmányának 6. cikkelyét a Szovjetunió Kommunista Pártjának kivételezett helyzetéről. Ezzel hivatalosan is megnyílhatott az út a politikai pluralizmus, a többpártrendszer felé. A kazahsztáni kommunista elit – tudjuk ezt többek között Nazarbajev visszaemlékezéseiből – felülről kezdett hozzá az ellenzék megalkotásához, elkerülendő a kontrollálatlan folyamatokat.

Az első pártok 1990-ben jelentek meg a Kazah SzSzK-ban. Az új pártok értelemszerűen egy szűk értelmiségi kör nézeteit jelenítették meg. Az Alas párt pántürk és iszlám nézeteket vallott, főleg Dél-Kazahsztánban volt népszerű. 1990-ben alakult meg a Zseltokszan veteránjainak vezetésével a Kazahsztán Nemzeti-Demokrata Pártja-Zseltokszan. A párt a Szovjetunióból való kiválást, a demokratikus jogállam megalakítását tűzte ki céljául.

Szintén 1990-ben alakult meg az Azat (’Szabadság’) párt, mely Kazahsztán teljes függetlenségét követelte. E párt érdekessége, hogy számos kommunista vezető játszott benne szerepet. A párt 1991-ben kettészakadt. Szintén szétszakadt az 1990-ben létrehozott, főleg oroszokból álló Kazahsztán Szociáldemokrata Pártja, mely egyfajta skandináv jóléti modellt szeretett volna létehozni a köztársaságban.

1991-es augusztusi puccs után a kommunista pártból kiváltak a szocialisták. A szocialistáknak 47 ezer, a kommunistáknak 48 ezer tagjuk volt 1991 őszén. 1991 végén alakult meg a Kazahsztán Népi Kongresszusa elnevezésű, demokratikus és humanista elképzeléseket hirdető párt, melyet elsőként regisztráltak hivatalosan is az ellenzéki alakulatok közül.

1992-re tehát Kazahsztánban kialakultak a többpártrendszer alapjai. A hatalom, Nazarbajev elnök azonban saját hatalmi párt kialakításában gondolkodott. 1993-ban hozták létre elnöki támogatással a Kazahsztán Népi Egysége nevű pártot. A párt az akkori trendeknek megfelelően a demokratikus szabadságjogok, a liberális piacgazdaság mellett érvelt, és lojális volt Nazarbajev elnökhöz.

1994-ben került sor az első szabad parlamenti választásokra Kazahsztánban. A fragmentált ellenzéknek 40 helyet sikerült megszereznie a 176 törvényhozási mandátumból, de a Kazahsztán Népi Egysége párt is csak 33 parlamenti széket foglalhatott el. Nazarbajev 1995-ben feloszlatta a törvényhozást, új alkotmányt fogadtak el, népszavazással meghosszabbították Nazarbajev elnöki mandátumát 2000-ig, majd új parlamenti választást írtak ki. A 67 fős Mazsiliszbe 25 képviselőt küldhetett a Kazahsztán Népi Egysége párt, ami, más az elnököt támogató képviselőkkel együtt lehetővé tette az államfő számára a törvényhozás kontrollját.

A nyugatos ellenzék továbbra is megosztott maradt, az 1990-es években sorra alakultak, szakadtak szét, és váltak köddé a kisebb-nagyobb ellenzéki pártocskák Kazahsztánban.

Végül az 1999-es parlamenti választásokra sikerült összehozni  Kazahsztán Republikánus Néppártját, mely a Nazarbajev-rezsim elszánt, demokratikus ellenzékének nevezte magát. A pártot Nazarbajev egykori híve, Akezsan Kazsegeldin volt miniszterelnök (1994 – 1997) vezette.

Kazsegeldin ellenzékbe vonulása is azt jelezte, az új kazah elit egy része szembefordult az elnökkel. Az új elit további modernizációt, piacosítást, nyugatos fejlődést várt a hatalomtól, az „öregek” viszont gyanakvással figyelték a feltörekvő ifjakat.

A formálódó új ellenzék tagjai az 1990-es évek államigazgatásából, az új, a kapitalizmushoz köthető szakmákból (menedzserek, politológusok, újságírók) verbuválódtak. Zömmel fiatalok és radikálisok voltak, és igyekeztek megteremteni saját infrastruktúrájukat: lapokat, internetes oldalakat hoztak létre. Az előző, zárt „értelmiségi” ellenzékkel szemben igyekeztek megnyerni a tömegek támogatását.

A hatalom válaszul hasonló nevű és programú de facto álpártok tömegét hozta létre. De az új típusú ellenzék megjelenése komolyabb válaszlépéseket is igényelt. 1999-ben alapították meg az új hatalmi pártot Otan (’Haza’) néven, amelyben Nazarbajev elnök kapta meg az egyes számú tagkönyvet. Az Otan hatalmi párt igénybe vehetett minden adminisztratív eszközt és erőforrást, ami garantálta számára a totális győzelmet minden választáson és minden szinten.

Az ellenzék egy részét is sikerült megszelídíteni. 2002-ben hozták létre az Ak Zsol (’Tiszta út’) nevű „konstruktív ellenzéki” pártot, őfelsége ellenzékét.

1999-ben Kazsegeldin bejelentkezett az elnökválasztásokra, ám korrupciós vádat emeltek ellene és nem tették lehetővé indulását. Kazsegeldin az Egyesült Államokba menekült, távollétében tíz évi börtönre ítélték. Még néhány ismertebb ellenzékit szintén rács mögé ültettek a 2000-es évek elején. Csak ettől kezdve vált elterjedtté Kazahsztánban az ellenzékiek megfélemlítése. 2002-ben olyan törvényt fogadtak el, amely rendkívüli módon megnehezítette új pártok regisztrációját.

2002-ben az ellenzék ismét nekifutott és tett egy próbát. Megalakult az Egyesült Demokrata Párt, mely parlamentáris köztársasággá akarta változtatni Kazahsztánt és a „Kazahsztán Nazarbajev nélkül!” jelszót hirdette, ám ez a mozgalom is elbukott.

Az ellenzék számára csak az hozott némi pezsgést, amikor 2004-ben az Otan párt volt társelnöke, volt parlamenti elnök, Zsarmahan Tujakbaj csatalkozott az ellenzékhez, tiltakozva az állítólagos választási csalások miatt. Tujakbaj indulhatott is a 2005-ös elnökválasztásokon, de csak a szavazatok6 %-át szerezte meg.

A demokratikus ellenzéki támogatta a 2011-es zsanaozeni megmozdulásokat, de a 2012-es parlamenti választásokon a demokratikus ellenzéket reprezentáló párt csak a voksok 1,5 %-át szerezte meg.

Az ellenzék sikertelenségéhez hozzájárul, hogy Kazahsztánban viszonylagos stabilitás uralkodik, hogy az elit érdekeit figyelembe vevő radikális piaci reformok zajlottak az országban, hogy intenzív gazdasági növekedés észlelhető. Kazahsztán – nagyrészt hála nyersanyagokban való gazdagságának – többé-kevésbé normális életszínvonalat tud biztosítani polgárainak, ami különösen a szomszédos államok viszonyaival összehasonlítva értékelhető. Nazarbajevnek valóban nagy tekintélye van. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Kazahsztán pedig nem rendelkezik komoly demokratikus hagyományokkal.

Napjainkban a kazah ellenzék az Eurázsiai Unió projektjét bírálja. A Vámuniót, Eurázsiai Uniót bírálják a liberálisok, demokraták, nyugatosok, nacionalisták is, akik szerint az Eurázsiai Unió Kazahsztán függetlenségének elvesztéséhez vezet.

Különösen 2013-ban kezdett erőre kapni a Vámunió ellenzése, azt követően, ahogy Oroszország – még Janukovics ukrán elnök idején – erőszakkal és zsarolással próbálta meg Ukrajnát a Vámunióba „csábítani”. Ezután következett a Majdan, a Krím elvétele, ami Kazahsztánban is bizonyos félelmeket váltott ki.

 

 

 

(Mihail Kalisovszkij: Vzljoti i pagyenyija gyemokraticseszkoj oppozicii, ferghana.ru, 2014. 05. 16.)

Cimkék: Türkmenisztán, Kazahsztán, ellenzék, Nazarbajev, 1990, Zseltokszan, Szovjetunió, 1986, 1991, kommunisták, Kazahsztán Népi Egysége, Kazsegeldin, 1990-es évek, 1999, pártok, 2002, hatalom
Országok: Türkmenisztán Kazahsztán Üzbegisztán
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat