OROSZVILAG.HU


Se feljutás, se kiesés

Címlap » Színes hírek, sport
  |  2010-04-27 00:58:53  |  
Zelei Dávid

Se feljutás, se kiesés

Tulajdonképpen papírforma-eredmény született Tilburgban a divízió 1-es vb "nem magyar" csoportjában: Ukrajna elölről, Litvánia hátulról lett második. De hosszú út vezetett idáig...

Amint azt jósoltuk, a harmadik éve divízió 1-ben rostokoló ukránoknak sem a japánok, sem az osztrákok ellen nem volt könnyű dolguk. Pedig az addig vezető út fölötte tekintélyt parancsolóan sikeredett: a már említett litvánverést (12-5) a házigazdák kitömése követte (9-2, a hollandok mélyen a megszokott és elvárt szinttől teljesítettek az egész tornán, még a harmatgyenge szerbek ellen is csak hosszabbításban nyertek) a Kaszjancsuk és Sahrajcsuk vezette, öt gólig jutó első sor vezetésével. A harmadik meccsen aztán a végül kieső szerbek a nyolcadik percben bombameglepetésre vezetést szereztek, az első húsz perc után pedig 1-1 volt az állás – a szünetben azonban alighanem alapos fejmosást tartott Zaharov mester, mert a második szünet után már 7-1, végül pedig 15-2 állt az eredményjelzőn. Hiába volt azonban a 36-9-es gólkülönbség három forduló után, a neheze csak eztán jött. A Japán elleni mérkőzés már csak azért sem tűnt sétagaloppnak, mert kettejük legutóbbi két találkozója döntetlenre végződött a rendes játékidőben. A meccs most is aligha lehetett volna szorosabb: az első harmadban ugyan az ukránok domináltak (többször is Fukufuji kapus mentett bravúrral), miután azonban a második harmadban Dmitro Tolkunov a kékről gólra váltott egy kettős emberelőnyt, a japánok ragadták magukhoz a kezdeményezést. Ez ugyan nem jelentette azt, hogy többet tüzeltek volna kapura ellenfelüknél, mégis veszélyesebbek voltak Szimcsuk kapujára, mely a harmadik harmad végén a csapatkapitány Szuzuki góljában kamatozott. Miután már csak két és fél perc volt hátra, a japánok lélekben tán elkezdtek készülni a már-már szokásos hosszabbításra, az ukránok azonban őrült rohanásba kezdtek, s nyolcvanöt másodperccel a vége előtt Materukin bevágta Timcsenko passzát, így 2-1-gyel igazi döntő várt Mihnyikékre az azonnali visszajutásra pályázó Ausztria ellen.

 

Se feljutás, se kiesés

 

A számunkra jól ismert, a gólvágó Thomas Kochhal, az asszisztkirály Kaspitzcal, a mókás szakállú Peintnerrel, a kimondhatatlan nevű csapatkapitánnyal, Unterluggauerrel, és a honosított Vienna-védő Darcy Werenkával felálló osztrákok jól kezdték a mérkőzést, rögtön az első emberelőnyt kihasználták a második percben a svéd Lulea profija, Raffl révén. Kevesen gondolták akkor, hogy mintegy negyvennyolc percre ezzel be is zárultak a gólcsapok: hiába volt az osztrákoknak 52 másodperc kettős fórjuk, gólt az 51. percben az ukránok szereztek Szribko révén egy kékről eleresztett löket révén. Az ukrán öröm azonban hamar arcra fagyott: Matthias Tratting egy percen belül visszaszerezte a vezetést, s hiába játszott a finisben ötperces fórban Ukrajna Schuller végleges kiállítása miatt, a Zaharov-gárda nem tudott újra betalálni Divis kapujába. A nem teljesen épelméjű Varlamov szét is verte a fél világot – jutalma végleges fegyelmi, majd végleges kiállítás lett – Ukrajna pedig, akárcsak tavaly, s akárcsak a mieink, ismét második helyen végzett, ezzel biztossá vált, hogy jövőre nem kerülünk össze velük. Zaharov kapitány egyelőre nem mondott le – végleges maradására ugyanakkor nem vennénk mérget…

 

A litvánoknak nehéz meccseket és bravúr esetén középmezőnyt jósoltunk, de a balti csikócsapatnak nem jött ki a lépés, így csak az ötödik helyre volt jó. Pedig az ukránok elleni gólzáporos fiaskó után Ausztria ellen jól kezdtek a kapust váltó litvánok: Katulis révén előnyből vezetést szereztek, és az első harmad után 1-1-re álltak, a vége azonban 6-2 lett – nem kis részben a 44-szer hárító Dauksevicius kapusnak köszönhetően. A két előre elkönyvelhető vereség után a harmadik játéknapon aztán éles meccs ígérkezett Baubáéknak a házigazda hollandok ellen. A 99 percnyi kiállítással tarkított meccsen a litvánok négy a háromra szerezték meg ismét a vezetést Pliskauskas révén, a hollandok azonban az első harmad végén egyenlítettek, a másodikban kétgólos vezetéshez jutottak, majd a végén üres kapura is betaláltak, sima 4-1-gyel búsítva Sidaravicius mestert, aki a 4-2-es litván sikert jogosabbnak tartotta volna. A következő körben így ki-ki meccs várt Lelenasékra a divízió 2-ből feljutó, honosított kanadaiakkal (Perowne, Jacob, Fournier) felálló szerbek ellen, s a 38. percben, mikor Verenis a hatodikat lőtte válasz nélkül, végre a biztos győzelem tudatában dőlhettek hátra a litvánok. Vesztükre – a szerbek mind a négy sora bevert egyet, s a 46. percben már 4-6 állt az eredményjelzőn. A litvánok nagy ijedelmükben gyorsan ütöttek is négy gólt – bebiztosítva egyetlen győzelmüket s egyúttal bentmaradásukat. A hátralevő mérkőzésen aztán hiába lőttek csaknem annyit kapura Pliskauskasék, mint a japánok, 7-1-re kikaptak – a rengeteg kapuscsere (Kuzmicius és Dauksevicius oda-vissza váltotta egymást) jelzi, leghátul korántsem stabil a balti gárda.

 

Se feljutás, se kiesés

 

A jövő évi, egyelőre ismeretlen helyszínű divízió 1-es világbajnokságon legalább három posztszovjet csapat méri össze erejét – az ukránok és a litvánok mellett a harmadosztályból feljutó észtek, sőt, ha nem vigyáznak, a tavaly élvonalba jutott kazahok is ide kerülhetnek kiesésük esetén (ha utolsóként végeznek a tizenhatos mezőnyben). A felsoroltakhoz az általunk egyaránt legyőzött britek és lengyelek csatlakoznak majd – Litvániának nagyon igyekeznie kell majd a bentmaradásért, Ukrajna sorsa viszont elsősorban veteránjain és a kieső személyén és aktuális formáján múlik majd.        

 

Cimkék: jégkorong, divízió-1
Országok: Litvánia Ukrajna
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat